Szia! Bianka vagyok, a KovászTündér oldal megálmodója.

Sokan kérdezik, honnan jött a név. Nem én találtam ki, hanem a húgom ajándéka volt. Amikor elkezdtem sütni, ő volt az egyik leglelkesebb kóstolóm. Korábban sokat küzdött azzal, hogy az élesztős pékáruktól puffadt a hasa, és nehéznek érezte magát étkezés után. Aztán megkóstolta az első kovászos kenyereimet és péksüteményeimet… és a panaszok megszűntek! Se puffadás, se nehéz érzés, csak az ízek öröme. Egyik nap rám nézett, és azt mondta: "Te vagy a KovászTündér, mert varázsoltál a konyhában!" Így született meg a név, és vele együtt a küldetésem is.

Hogyan kezdődött?

Mint sokan mások, én is a Covid bezártsága alatt kerestem menedéket a konyhában. Szabi a Pék videói alapján neveltem az első kovászomat, és az első jól sikerült kenyér után nem volt megállás. Teljesen beleszerettem a folyamatba. Attól a naptól kezdve a családunk elfelejtette a bolti pékárut, az élesztőt pedig száműztük a konyhából.

Múlt és Jövő a tányéron

Nem vagyok pék, sem szakács. Egy lelkes háziasszony vagyok, aki a "józan paraszti eszével" és szívével kísérletezik. A tudásom gyökerei mélyre nyúlnak:

• A Mama tudása: 

  Rengeteget tanulok 83 éves Mamámtól, aki 13 éves kora óta süt-főz, és akinek a mozdulataiban ott van nyolc évtized tapasztalata.
  
  

• A Dédnagymama öröksége: 

  Nemrég találtunk otthon egy igazi kincset: Dédnagymamám közel 100 éves, kézzel írt receptes füzetét. 

  Ebből a füzetből hozok majd nektek régi kincseket, Vas és Zala megyei családi recepteket, amiket igyekszem átmenteni a modern korba.